Először is: nagyon örülök ennek az oldalnak, hiánypótló, a maga nemében. Jó lenne, ha a sok kétkedő valódi élményeket olvashatna, olyan emberektől, akik a saját bőrükön tapasztalták meg, mi is az a waldorf.
Én egy "ex-waldorfos" vagyok, tavaly érettségiztem. Most fejeztem be az első évemet a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi karán, mint gyógytornász-tanonc. Egyáltalán nem okozott gondot az átállás, sőt! (Félévkor mondjuk volt egy kisebb elbizonytalanodásom, de az leginkább arra vonatkozott, hogy valóban ezzel szeretnék-e én foglalkozni. Azóta bebizonyosodott, hogy igen, jól döntöttem.) Sok embertől hallom, hogy nem mondja el az új helyén, hogy waldorfba járt, mert akkor a többiek majd lenézik, értetlenkednek stb. Nem gondolom, hogy ez a jó hozzáállás. Én mindenkinek elmondtam, hogy hova jártam, és bízom benne, hogy az, hogy jó eredményeim vannak, kicsit meggyőzi őket arról, hogy a waldorf iskolák igenis értelmes embereket nevelnek.
Igen, a magolás valóban új élmény a számomra, bele kellett rázódni- egy anatómia vizsgánál kikerülhetetlen. Van ellenben pár dolog, amiben mi, waldorfosok, úgy gondolom, hogy előnyben vagyunk. Ilyenek: a jegyzetelés és az esszé-írás. Mivel mi magunknak írtuk a tankönyveinket, nem okoz gondot nekünk, hogy az órán a lényeget jegyzeteljük le, ne pedig a power pointot másoljuk. Rengeteg fogalmazást írtunk, önálló gondolatokkal- ez jól jön a kifejtős dolgozatoknál, amiktől sokan megrettennek. Tulajdonképpen az is jó, hogy a főtanításunk két órás volt, így legalább kibírunk egy másfél órás előadást :-)
A határozottság is nagy előny- ugye ez az, amiről a kívülállók előszeretettel mondják, hogy a waldorfos diákok "visszapofáznak". Egy felsőoktatási intézményhez is kell egy egészséges szemtelenség, ami abból áll, hogy kiállunk az igazunkért és el merjük mondani a véleményünket. Sok tanár ezt kifejezetten élvezi.
Új élmény volt még a vizsgadrukk- ilyennel eddig nem találkoztam. Ez vajon probléma? Nem hinném. Az ilyen stressz nem valami egészséges. Igen, most stresszelek, pont, mint a többi, állami iskolából jött társam. A különbség csak annyi, hogy nekem, ellentétben velük, volt 13 stresszmentes évem :-)

@kilgorT: Köszi a bejelentkezést!
A jegyzetelésről írnál még? Nálunk ebben volt tanácstalanság, mert a tankönyvek illetve inkább tanfüzetek írásától még nem tanultak meg jól jegyzetelni a mieink.
Erről volt külön szó vagy okítás? Mindenki megtanulta?

@glutamát: Nem mondhatom biztosra, hogy az osztályban egytől-egyig mindenki jól megtanult jegyzetelni, de szerintem a többség eléggé gyorsan írta le a lényeget. Nálunk általában úgy volt, hogy a tanárok nem diktáltak az órákon, hanem leginkább előadást tartottak, mint ahogyan ez a főiskolákra/egyetemekre jellemző. Így aztán mindenki leszűrhette, hogy abből mi a fontos, hogyan írja le a saját szavaival, úgy, hogy aztán később tanulni tudjon a jegyzetéből. Én a mostani iskolámban azt tapasztaltam, hogy a tanároknak szinte diktálniuk kell, mert a diákok minden egyes szót pontosan úgy akarnak leírni, ahogyan azt ők elmondták vagy kivetítették.